Ferenc pápa

Az erkölcs jó stabil keretét adja az életünknek. Évezredek óta kísér bennünket, alkalmazkodik a változó körülményeinkhez. Sok fájdalomtól és pusztítástól kímél meg. Vegyük például a családot!

Gyermeket nevelni, gondoskodni róla erkölcsös. Aki elhanyagolja a gyermekét, vagy lopni tanítja, vét az erkölcs ellen. Vagy például dolgozni a családért erkölcsös. Viszont léhán élni, kicsapongani, bántalmazni a családot erkölcstelen.

Mi módon hat az erkölcs? Részben belső, részben külső erők révén. Belső erő a saját lelkiismeret. A külső erőt pedig a közvélemény adja. Az erkölcstelen viselkedés láttán az emberek elítélően összesúgnak. Van ennek ereje. 

De furcsa ez az erkölcs például abból a szempontból, hogy nem terjed ki mindenre. Ha már a családnál maradunk, nem nagyon tartjuk erkölcstelennek, ha egy házaspár egymás ellenségeként  válik el, vagy éveken keresztül marakodnak az osztozkodáson. Közben súlyos sebeket ejtenek egymáson. Vagy háttérben marad az erkölcs akkor is, amikor váláskor a gyermek áldozatul esik a szülői ellenségeskedésnek. Nem engedik az egyik szülővel a kapcsolatot tartani. Előfordul, hogy olyan mértékig befolyásolják a gyermek gondolkozását, hogy a gyermek saját maga ítéli el a távollévő szülőt, és saját akaratából mond le a kapcsolattartásról. (Senkit ne tévesszen meg, hogy mindkét fél szentül meg van győződve a saját ártatlan igazságáról.) Sem a lelkiismeret, sem a közvélekedés nem szokta ilyenkor nagyon mutatni magát. Valamiért az ilyen válás miatti  problémák ma még nem látszanak erkölcsi természetűnek. Pedig éppen elég fájdalmat és pusztítást okoznak. Jogászok rendezik el a dolgokat a jóakarat helyett. Lehet, hogy viszonylag új jelenségekről van szó, nem volt még idő kialakulni a társadalmi tapasztalatnak. Nem nagyon készültek filmek, regények, nem keringenek eléggé az interneten a történetek, nem erről szólnak a prédikációk vasárnaponként a templomokban. 

Vagyis most akár tehetünk is egy lépést ebbe az irányba. Ferenc pápa apostoli buzdítást adott ki a családról és a házasságról, és ebben a válást követő családi kapcsolatokról is van szó. 

Örüljünk minden lépésnek, ami az erkölcsöt a válások világára is kiterjeszti!

https://kdnp.hu/ezaz/megjelent-ferenc-pápa-apostoli-buzd%C3%ADtása-családról-és-házasságról

Veled együtt

Egy óvodás az óvodában nagyon jól viselkedett, viszont otthon egy égedelem volt. Akkor most ez az óvodás jó gyerek vagy egy égedelem?

Egy lány féltékeny a barátjára. Korábban soha nem volt féltékeny. Akkor most ő féltékeny természetű, vagy nem az?

Egy asszony a házassága utolsó időszakában már teljesen elveszítette az önbizalmát, és depressziós lett. A válás után lassan kivirult, mára visszanyerte régi önmagát. Akkor most ez az asszony depressziós alkat vagy nem?

Úgy látszik, hogy személyiségünk függ attól, hogy kivel vagyunk kapcsolatban. Vagy milyen körülmények között élünk. Ugyanaz az ember egészen más körülmények között egészen másként gondolkodik és viselkedik. Mondhatjuk, hogy csak Veled együtt vagyok az, aki vagyok. A személyiségem tehát saját magam és a kapcsolataim, a környezetem szintézise.

Ha tehát megkérdezem magamtól, hogy ki is vagyok én, akkor ez így kevés, mert rögtön utána kell kérdezni, hogy milyen kapcsolatomban ki vagyok én?

Mi következik ebből?

Az én felfogásom szerint semmiképpen sem kevesebb, hanem inkább több felelősség. Nem akarom kisebbíteni a saját magunkért viselt felelősséget, mondván hogy Te vagy az oka, hogy ilyen vagyok. Ellenkezőleg: nekem is felelősségem van abban, hogy Te olyan vagy, amilyen. Tehát egy családban bárkivel is van probléma, mindenkinek el kell gondolkoznia azon, hogy ő maga mivel járul hozzá a probléma fennállásához.

Valaki alulválasztott

Egy férfi megismerkedett egy ukrán nővel, aki 18 évvel fiatalabb tőle. Kicsit ugyan töri a magyart, de mégis jól megértik egymást, egymásba szerettek, már házasságot terveznek. Csinos, kedves, házias. A hölgy elfogadja azt is, hogy a férfinak az előző házasságából már van egy 4 éves gyermeke. Csak a férfi szülei húzzák kicsit az orrukat, hogy az ara külföldi, és szinte semmi pénze sincsen, mivel igen szegény családból származik.
Úgy érzik, hogy a fiúk egy kicsit alulválasztott.
Bizony, ez logikus: a hölgy itthon idegen, idegen a kiejtése, nem hoz pénzt a házasságba, sőt, Magyarországon még ismerősei sincsenek. A férfi viszont vállalkozik, és az átlagtól jobb módban él. A férfi tényleg alulválasztott.
A nő 18 évvel fiatalabb. Fiatal éveit fogja a férjével élni, aki a saját hasonlóan fiatal éveit más nőnek adta. A férfi már majd kezd betegeskedni, amikor a felesége még élete teljében lesz. A nő alulválasztott.
A férfi életének egy része a most 4 éves gyermekét illeti meg. A férfi életének erről a részéről az új asszonynak és a leendő közös gyermekeiknek le kell mondaniuk. A nő alulválasztott.
A nő csinos. A férfi pocakosodik. Ki választott alul? Ízlés kérdése.
A nő akcentussal beszél, a munkaerőpiacon ez hátrányt jelent. Ezzel hosszú távon kell számolni. A férfi alulválasztott.
Vajon meg fog-e valamelyikőjük hamarosan betegedni? Vagy éri-e baleset? Az egészségesen maradó fél alulválaszott.
Vajon melyikőjük fogja jobban szeretni a másikat? Ki lesz hűséges és ki hűtlen? A jobban szerető hűséges alulválasztott.
Elég már lassan, hanem akkor most ki választ alul? Ki tudja erre a választ?
Aki a jövőbe lát.
Aha.

Anya és fia

A fiú ismét összevitatkozott a barátnőjével, és felháborodva elmondta az anyjának a történetet.

Anya: – Tudod, hogy nem tetszik nekem a barátnőd. Aki így veszekedik, az később még rosszabb lesz. Tönkre fog tenni.

Fiú: – Jó, jó! Tudom, már mondtad.

Anya: – El kellene kezdened szétnézni. Biztos vagyok benne, hogy van tőle rendesebb lány is. Nem kell egy ilyen hisztis nővel veszkődni!

Fiú: – Jó majd szét fogok nézni! Szia!

Eddig a történet. A fiú párkapcsolata viharos. Anya a szülői bölcsesség perspektívájából tanácsot ad a fiának, aki dünnyög és elmegy. Sejthető, hogy nem lett előrébb a beszélgetéstől.Egy kicsit mélyebb szinten valószínűleg arról lehet szó, hogy anya tanácsai ugyan logikusak, de a srác életében valamiért nem működnek. Biztosan olyan az élete, amiben ezek a tanácsok nem használhatók.Menjünk még mélyebb szintre, mi van ott!Ez a párbeszéd sem csak a barátnőről szól, hanem az anya és a fia kapcsolatáról is. Egymás után sorolok fel állításokat a kapcsolatukra vonatkozóan:

– Anya úgy gondolta, hogy ő jobban látja a helyzetet, mint a fia.

– A fia érzi ezt, és úgy érzi, hogy az anyja lenyomja őt.

– Anya azt gondolja, esetleg meg is mondja, hogy ő nem akar beleszólni a fia életébe, csak elmondja a véleményét, döntsön ezek ismeretében a fia. Ez persze fából vaskarika.

– A fiú érzi, hogy bizonyos szempontból igaza van az anyjának, és stresszeli, hogy mégis képtelen megoldani a problémát.

– A fiút elkeseríti, hogy az anyja nem érti meg őt. Magára maradt a gondjával. 

Nézzük, mi van még mélyebb szinten?Anya tulajdonképpen egyébként büszke a fiára számos okból. Sajnos ez nem derül ki a fiú számára, pedig szomjazik rá. Ellenkezőleg, miután otthagyja az anyját, nem érzi magát okénak.Mindkettőjüket feszültté tette a helyzet. Anya egy kicsit könnyített a szívén, hiszen ő elmondta, mit kellene csinálni, van itt remény, most már a fián a sor. A fiú viszont idegesebb lett. Végülis anya azon az áron csökkentette a saját feszültségét, hogy áttette a fiába.A fiú pedig csak annyit akart, hogy hallgassák meg.

Én kellek, vagy csak a szex?

A terápiás üléseken szoktam a következő kérdéseket hallani:
Nőktől:
Vajon én kellek a páromnak, vagy csak a szex?
Vajon engem szeret, vagy csak a gyerekek miatt van velem?
Vajon tényleg rám van szüksége, vagy csak egy bejárónőre?

Férfiaktól:
Vajon én kellek neki, vagy csak a pénzem?
Vajon tényleg szeret, vagy egyszerűen csak férjhez akart már menni?
Vajon tényleg szeret, vagy csak szüksége volt egy pasira?
Micsoda kérdések! Hát persze, hogy mindent szeretnénk egyszerre! Így a normális.
Mindenki olyan párt keres, aki szereti őt, a gyermekeiket, biztonságos családot alkothatnak együtt, akivel örömet nyújt a szex, elegendő pénzt tudnak keresni, gondoskodik róla, meleg otthonnal várja, közös barátaik lehetnek, azaz büszke lehet rá.
Én is elgondolkoztam, hogy a gyümölcslevesben vajon a fahéjat szeretem, vagy a vaníliacukrot?

Hazudott a lány az anyjának

Hazudott a lány az anyjának. Letagadta, hogy barátja van, sőt már együtt is aludtak. Attól tartott, hogy az anyja tiltani fogja, mert a fiú 10 évvel idősebb.
A lánynak komoly lelkiismeretfurdalása volt a hazugság miatt, és okkal. Anya nagy áldozatok árán egyedül nevelte fel. Mindig csak a jót akarta neki. Megtanította a kemény munkára, a takarékosságra, a mások iránti jóakaratra, a becsületességre és – az őszinteségre. A lány most úgy érezte, hogy becsapta az anyját. Mert a hazugság egy erkölcsi kérdés.
Az az igazság, hogy Anya ugyan mindig a legjobbat akarja a lányának, de a lánya már rájött, hogy Anya elvárásainak néha lehetetlenség megfelelni. Például a főiskola választása miatt évekig orrolt rá, mert ő orvost szeretett volna a lányából. Vagy korábbi barátjára gondolt, akivel végső soron anyja miatt szakított. Most is félt az anyjától, hogy az új barátját is el fogja űzni. A hazugság ugyanis anya és lánya viszonyáról is szól. A hazugság tehát egy kapcsolati kérdés.
A fiú csodálatos. Mintha már a megszületésük előtt is egymáshoz tartoztak volna. Soha nem érezte még azt a melegséget és biztonságot, amit most megkapott. A saját nőiessége a férfi mellett kivirágzott. Mióta együtt voltak „galambok szálltak a verebekhez”. Nem tudta az életét a fiú nélkül elképzelni. A hazugság létkérdés volt számára.
Na, most ebbe jól belebonyolódtunk!
Eszerint tehát a hazugság erkölcsi kérdés, kapcsolati kérdés, létkérdés, és még ki tudja milyen más kérdés. Az egyik pont ellenkező irányba vezet, mint a másik. Hogy lehet itt kiigazodni? Nem lenne sokkal egyszerűbb, ha csak erkölcsi kérdés lenne?
És még hányszor fordul elő hasonló dilemma az életben? Vajon hány egymásnak ellentmondó kérdést kell latolgatnunk, amikor egy-egy nagy döntésünket meghozzuk? Ki segít?
Ez az!
Ez a különbség a tulipán és az ember között.
A tulipán egyszerűen csak szép. Kinyílik, elhervad, teszi a dolgát. Mindig ugyanazt, mindig ugyanúgy. Nem kell kockáztatnia és felelősséget vállalnia. Mert ez csak az ember lét kiváltsága.

Posztmodern etüd

Mottó:Akinek kalapács van a kezében, az hajlamos a dolgokat szegnek nézni. *Tehát mit látsz? Az attól is függ, hogy mi van a kezedben.   

Nézzük konkrétan:Ha az embernek van valamilyen problémája, elmegy vele a szakemberhez.Ha a szüleihez megy, akkor ismeri előre a választ.Ha háziorvoshoz megy, akkor kivizsgálják. Ha szociális munkáshoz, akkor megbeszélik vele a lehetőségeit.Ha pedagógushoz, akkor megtanítják valamire.Ha lelkészhez megy, akkor keresztény megoldásokat kap. Ha pszichológushoz megy, akkor megerősítik a lelkét.A sámán pedig már 5000 éve tudja, hogy mit kell csinálni. 

  • Az a legszebb, hogy mindegyik szakember lehet nagyon hatékony. Mindegyiknek igaza van. Tőled függ, hogy melyiket választod. 
  •  Jó, de akkor melyiket válasszam?
  • Amelyikben hiszel. 
  • Én nem a hitem alapján akarom megtalálni a szakembert, hanem azt keresem, aki a legjobban ért a problémámhoz. 
  • Sokan értenek hozzá legjobban. Neked kell választanod.
  • Ettől meg kell őrülni.
  • Á, dehogy! Nem kell ezt bonyolítani, egyszerűen csak választasz valakit. Az ember szabadságra van ítélve.  

*Abraham Maslow után szabadon.

Kongresszuson a lányommal

Kongresszuson a lányommal Családterápiás kongresszuson voltam a lányommal. Pszichológus. Egymás mellett ültünk. Hallgattuk Vekerdy Tamás előadását a gyermeknevelésről. Időnként megbökte az oldalamat. Hajaj! Kedves szülőtársaim! Körültekintően kell a gyermekeket nevelni! Ha felnőnek, az előadáson majd bökdösni fogják az oldalunkat.

A modern nő

     1.  A modern nő okos, talpraesett, egzisztenciája stabil, a jég hátán is megél.Az ideális férfi okos, talpraesett, stabil egzisztenciáról gondoskodik, a jég hátán is megél.Tehát?Nincs szükségük egymásra.Ez így nem jó, nyilván nem igaz. Kezdjük elölről!

    2.  A modern nő okos, talpraesett, egzisztenciája stabil, a jég hátán is megél.Legyen a férfi kicsit kényelmes, fogadja el a modern nő határozottságát, keres, amennyit tud.Tehát?Éppen kiegészítik egymást. Ideális pár.Bár túl sokan vannak, akik szerint mégsem. Kezdjük ismét elölről!

      3.  A modern nő okos, talpraesett, egzisztenciája stabil, a jég hátán is megél, és a férfi férfinak érzi magát mellette.Ideiglenesen itt abbahagyom.  (Egyébként ezért van, hogy nem szeretem, ha a feleségem viszi le a műanyag székeket a pincébe.)

Gasztroszkópia hipnózisban

rövidített és módosított előadáskivonat

Az eredeti előadás elhangzott a Magyar Pszichiátriai Társaság VIII. Nemzeti Kongresszusán Budapesten 2014. január 23-án.

TársszerzőK: Kuritárné dr. Szabó Ildikó és dr. Kozma Ottó

Bevezetés

A Magyarországon szokásos Lidocain garat érzéstelenítés mellett a gasztroszkópia még jelentős kellemetlenséget okoz a betegeknek. Felmerülhet még a gyógyszeres érzéstelenítés (altatás) lehetősége is, de ennek a lehetséges szövődményei, az újraélesztési készenlét, a többlet költsége, nagy hátrányt jelent.A hipnózisnak ezzel szemben nincsenek mellékhatásai, nem igényel eszközöket, csak egy szakembert.A hipnózis megtalálja a helyét a modern szomatikus orvoslásban. Legismertebb talán a fogászati hipnózis, de közlemények foglalkoznak a fájdalom, a hányinger, a szorongás csillapítással, a hipnózissal támogatott helyi érzéstelenítésben végzett műtétekkel, irritabilis bél szindróma hipnózis kezelésével, diagnosztikus beavatkozások, például gasztroszkópia, vastagbéltükrözés hipnózisban történő elvégzésével is.Ez volt a háttere annak, hogy elkezdtük a gasztroszkópiát hipnózisban végezni.Összesen 17 vizsgálatot végeztünk 22 hónap alatt. Nyíregyházán.

Nézzük a betegcsoport általános jellemzését:

összes beteg 17
nő: 13
férfi 4
Életkor átlag: 49,1 év,
szórás 14,7 év,
legfiatalabb 26 év,
legidősebb 68
évdiagnózis: gastritis 6
bulbitis 2
GERD
1ulcus ventriculi 2
negatív 6 

Módszer

A gasztroszkópiát minden esetben társszerző gasztroenterológus kollégám végezte, és én voltam a hipnotizőr.A gasztroenterológus kollégám a hipnózist csak a szorongó betegeinek ajánlotta fel. Megjegyzem, hogy sok esetben tapasztalt félelmet a hipnózistól is.Én a beteggel először a vizsgálatkor találkoztam. Megelőző felkészítő alkalom nem volt. Megbeszéltük, hogy miért kérte a hipnózist, milyen konkrét félelmei vannak, milyen korábbi tapasztalatai vagy információi vannak a vizsgálatról, volt-e korábbi relaxációs vagy hipnotikus élménye, milyen a pszichiátriai kórtörténete. Ezután elmondtam a vizsgálat menetét, a hipnózis létrehozásának a módját, a hipnózis várható eredményeit. Megbeszéltük a felmerülő kérdéseket, és egyúttal létrejött a kapcsolatépítés, az egymásra hangolódás, a bizalomépítés.A lidocainos garat érzéstelenítés után a beteg bal oldalfekvésben helyezkedett el a vizsgálóasztalon. Megkérdeztem, hogy nem zavarja-e, ha a vizsgálat közben a jobb vállára teszem a kezem? Minden esetben megkaptam erre az engedélyt. A relaxációs  hipnózis létrehozása csukott szemmel, érzékszervileg ellenőrizhető állítások és a transz állapot mélyítésére vonatkozó szuggesztiokkal kezdődött. Külön figyelmet szenteltem az izomellazulás, különösen a garat és a nyak izmainak az ellazítására. Ezután  megkértem a beteget, hogy képzeljen el egy kellemes környezetet, ahol jól érezné magát, és mondja el az élményeit. A képet minden érzékszervi minőségében részleteztük. Ez a transz további mélyítését, illetve a vizsgálat alatt felhasznált szuggesztiok tematizálását szolgáltaEzt követően kezdődött a vizsgálat. Először megkértük a beteget, hogy engedje a szájába tenni a műanyag illesztéket, majd miután az illesztéken keresztül az eszközt a garatba vezették nyelje azt le. Ennyi volt a vizsgálatnak az a része, ahol a beteg tudatos együttműködésére volt szükség. Azzal együtt, hogy ezeket az instrukciókat a gasztorenterológus kollégával együtt én is megismételtem, egyúttal a már megismert kellemes helyre emlékeztettem. A vizsgálat további folyamán is a már ismert kellemes élményt részleteztem, így segítve a transz állapot fenntartását.A vizsgálat után a hipnózis élményéről kértünk visszajelzést, majd már távollétemben zajlott a részletes belgyógyászati konzultáció.

A hipnózis többlet időigénye:

A vizsgálatot megelőző előkészítő beszélgetés időtartama10 perc. A hipnózis indukció 7 perc, a záró megbeszélés 3 perc.Maga a gasztroszkópia  vizsgálat átlagos időtartama előkészülettel együtt 15 perc.A hipnotizőr részéről a rendelőbe érkezéstől a távozásig a vizsgálat időigénye 35-40 perc. A gasztroenterológus részéről a hipnózis miatt felmerülő többlet idő 15-20 perc, de jó munkaszervezéssel az első tájékozódó beszélgetés idejét szabadon felhasználhatja másra, mert ezen nem kell jelen lennie. Ebben az esetben csak 10 perccel nyúlik meg a vizsgálat időtartama. Ezt igen kedvezőnek tartjuk.A vizsgálati idő hosszabbodásával szembeállíthatjuk a gasztroenterológus nyereségét. A kollégám a hipnózissal nagyon elégedett volt. Egyrészt néhány beteg a hipnózis nélkül nem vállalta volna a vizsgálatot. Másrészt a betegek viszonylagos nyugalma jobb feltételeket jelentett a vizsgálat elvégzéséhez, mint korábban az izgatott, néha a vizsgálatot megszakító betegei esetében volt. A vizsgálatra a beteg nyugalma, jó együttműködése miatt több idő állt rendelkezésére.Miután megbeszéltük a gasztroenterológus és a hipnotizőr oldalát, lássuk a lényeget, a beteget, hiszen ne felejtsük, ő van a középpontban.A hipnózissal a gasztroszkópiától való félelmet és az okozott kellemetlenséget akartuk csökkenteni. Felmerül az izgalmas kérdés, hogy mennyire sikerült ez. Először is megkértük a betegeket, hogy egy tízes skálán jelöljék be, hogy mennyire volt kellemetlen a vizsgálat? 1-es: egyáltalán nem kellemetlen, 10-es szinte elviselhetetlenül kellemetlen. Az átlag 3,9. Ebből még nem lehet következtetni a hipnózis hatására. A vizsgálati helyzet nem tette lehetővé, hogy a betegeket randomizálva kontroll és hipnózisos csoportba soroljuk. Ennek legfontosabb akadálya az volt, hogy a betegek egy része igényelte a hipnózist, és ezt az igényt mindenképpen ki szerettük volna elégíteni. Ezért választottuk a saját kontrollt, miszerint a betegek a vizsgálat előtti szorongásaikat hasonlították össze a tényleges tapasztalataikkal. A harmadik kérdés pedig az volt, hogy egy megismételt vizsgálat esetén kérné-e ismét a hipnózist.Ez az összefoglaló kérdés azért fontos, mert az első kettőből kiderül egy-egy számszerű érték, de az, hogy ezzel elégedett-e a beteg, az a harmadik kérdésre adott válaszból derül ki. Ezzel a válasszal igen elégedettek voltunk. Nem tudnék arra a kérdésre választ adni, hogy a betegek elégedettségét milyen mértékben okozta a módosult tudatállapot, a fájdalomcsökkentő szuggesztio, és mennyire az egyéb kapcsolati tényezők. Mert ilyenek is voltak, néhányat számba veszünk. Két orvos foglalkozott a beteggel, az egyik csak azért volt jelen, hogy neki a vizsgálat ne legyen kellemetlen. Elmondhatta a félelmeit, ezeket mérlegelték, reagáltak rá. Hipnózist alkalmaztak a kedvéért. Közben egy orvos folyamatosan beszélt hozzá, fogta a vállát, támogatta. Orvoskongresszusokon nem szokás, de itt, egy pszichiátriai kongresszuson kimondhatom: szerettük a beteget. Vajon a hipnózis és a szeretet külön-külön mennyit tett ki? Kíváncsi lennék rá, de nem nagyon. A beteg véleménye számít.Conlong 1999-es közleményében a gasztroszkópia előtt a betegeket 3 csoportba sorolták. Az egyik csak a garat érzéstelenítésben részesült. A második csoport a garat érzéstelenítés mellett intravénás benzodiazepint kapott, a harmadik csoport a garat érzéstelenítés mellett hipnózisban részesült. A gasztroszkópia előtt a hipnózis indukciót egy másik helyiségben végezték el, a már hipnotizált beteget vitték be az endoszkópos laborba, akit nem kísért a hipnotizőr. A vizsgáló orvos sem tudta, hogy a megvizsgálandó beteg intravénás gyógyszeres kezelésben részesült, hipnózisban van, vagy csak a lidocainos garat érzéstelenítést kapta. Ebben az elrendezésben a hipnózis nem bizonyult hatékonynak. Ezek a tapasztalatok felhívják a figyelmet arra, hogy a módosult tudatállapot mellett valószínűleg fontos a vizsgálat érzelmi környezete is. A hipnózisban végzett gasztroszkópia során a pszichoterapeuta kilépett a megszokott határai mögül, és együtt dolgozott a gasztroenterológussal. Megvalósult a pszichoszomatikus ellátás, és ezzel a beteg elégedett volt. Ennek analógiájára valószínűleg több kiaknázatlan lehetőség áll még előttünk ezen a határterületen. Végezetül a nyilvánosságot említem meg. Fontos az eredményeket bemutatni, hogy a hipnózissal kapcsolatos indokolatlan előítéleteket csökkentsük.