gonoszságok

Mindenki jól akar kijönni a konfliktusaiból.

A lány 19 éves volt, amikor az anyja elzavarta otthonról. Egész addigi életükben civakodtak. A pontot az i-re az tette fel, hogy a lány feltörte az anyja levelezését, és így bizonyítékai lettek arról, hogy szeretője van. Erről értesítette a szerető feleségét és a saját apját. Az anya elmondhatatlanul dühös lett. Gonosz boszorkánynak látta a lányát. Elzavarta otthonról. Ez 10 éve történt.

Jól is tette, hogy gonosz boszorkánynak látta a lányát. Hiszen, ha nem látja gonosz boszorkánynak, akkor bizonyára elemészti a bűntudata. Elvégre elég durva tett a gyermeket elűzni a háztól. De ha egy gonosz boszorkányt űznek el, az más. Az nem durva. Így nincs gond a bűntudattal.

Ez az önigazolás. Minden konfliktusban ott van. Ez a hátország. Ez jogosít fel a harcra. Ettől érezni, hogy igazunk van. Ez ad erőt a másikra mért csapásokhoz, ami egyébként kifogásolható lenne. Muszáj az ellenfelet megbélyegezni, mert egyébként elszáll az erőnk. És elvégre az önigazolásban tényleg van mindig valamennyi igazság. Mindkét harcoló félnek szüksége van rá.

Hát az önigazolás méltatásával így meg is lennénk, de van ennek árnyoldala is. Az, hogy nem csak egy üdvös önvédelmet nyújt, hanem egyúttal falat is emel az emberek közé. Amíg anya boszorkánynak tartja a lányát, aligha rendeződik a viszonyuk. Pedig kellene. Amíg valakit kapzsinak, hiteltelennek, megbízhatatlannak, éretlennek tartanak, aligha rendeződik a viszonyuk. Egyébként azt is tudjuk, hogy ezekben az önigazolásokban amennyi igazság, annyi hamisság is szokott lenni.

Nehéz ügy az önigazolások feladása. Mintha féltett kincsünket kellene kidobni. Mi lesz belőlünk nélkülük? Mi fogja igazolni a viselkedésünket – visszamenőleg is? Netán az identitásunk is megrendül? Itt már nagyon nehéz terepre tévedtünk. Meg nem is kell minden önigazolást feladni. Sőt. Ja, de akkor melyiket kellene és melyiket nem? És mikor? Ez csak egyre bonyolultabb lesz. Gondolom, hogy a legfontosabb kapcsolatainkat kell megvizsgálni. Talán. És itt már kezdődik a szabadság.

Aztán 10 év után anyában valami történhetett. Úgy döntött, hogy szeretni fogja a lányát, és ez neki elég. Nem fontos, hogy a lánya mit gondol róla.

(Az írás kerettörténetének ötletét Asghar Farhadi A múlt c. filmje adta.)

Egy jó hozzászólás jó lenne