Bűn, bűntudat, megbocsátás

Elakadás a terápiában, mert valaki nem tud megbocsátani

A Magyar Családterápiás Egyesület  Vándorgyűlésén megtartott műhely anyagának összefoglalása    

Keszthely  2013. április 5.

A műhelyt vezették: 

dr. Bojti István

Magera Ildikó

Szilasi Zoltán

Tartalom:

–       Tudatszint váltás

–       Spirituális, vallási és világnézeti tényezők a párterápiában

–       Néhány további szempont az erkölcsi konfliktusok feldolgozásához

Tudatszint váltás

Magera Ildikó

 „A legtöbb probléma nem oldható meg azon a tudatszinten, ahol keletkezett”

(Albert Einstein)

 1.    A racionális elme szintje.

 A ma embere még mindig azzal az ősi hiedelemmel indul neki az életnek, hogy A PÁRKAPCSOLATOK AZÉRT VANNAK, HOGY BOLDOGGÁ TEGYENEK. Ennek csalóka igazsága leginkább akkor mutatkozik meg, amikor a dolgok rosszra fordulnak.

 Az áldozat személyéről és a megbocsátásról

 Minden rendben van addig, amíg mindenki kölcsönösen annak megfelelően viselkedik, ami a másik ember számára elfogadható, amíg „körülöttünk forog a világ”. Amíg nem változik semmi.

 Aztán amikor valaki olyat tesz, ami a másik fél számára nem elfogadható, akkor a sértett áldozattá válik, a párja pedig az elkövetővé. A racionális elme szintjén élő ember még mindig oly mértékben egoista, hogy ezt a sérelmet a személyes drámájává alakítja, és ismét körülötte forog a világ csak most negatívban. Az elkövetőt önmagáról leválasztva egy különálló „egységként” kezeli, mintha bizony a másiknak semmilyen személyes élettörténete nem lenne rajta kívül.

A tettes bűne láthatóvá válik, az áldozaté pedig rejtve marad, így akadályozva a valódi megbocsátást.

A tudatszint logikája szerint a tettesnek bűnhődnie kell, és alá van rendelve, ki van szolgáltatva az áldozat bűnről, vétekről alkotott véleményének. Az áldozat pedig gyakran nem akarja látni azt, ami van, például, hogy a dolgok változnak, múlandóak. 

A racionális elme leginkább a múlt kondicionált mintái vagy a jövő szorongásai alapján ítélkezik.

 Az elkövetőről és a bűntudatról

 A racionális elme szintjén létezik a bűntudat.

Amikor valaki vét a másik ellen és a lelkiismerete révén bűntudatot érez, és fenntartja azt, akkor voltaképpen nem akarja „látni” azt, ami van: a másikat és a saját tettét. Akadályozva ezzel a közeledést, továbblépést.

 Számtalan esetben tapasztaltam ezt családfelállítás során, pl. elabortált gyermekek esetén.

Az édesanya túlzott mértékű bűntudata megakadályozta őt abban, hogy ránézzen a meg nem született gyermekre.

Amikor ilyen mértékűvé válik a bűntudat, akkor az illető csak önmagával van elfoglalva, figyelmen kívül hagyja a másik szükségletét, ami jelen esetben nem más, minthogy elismerjék az „odatartozása jogát” (családhoz tartozás)

A fenntartott bűntudat megakadályozza az élet áramlását és annak a lehetőségét, hogy a „bűnbőL”  valami jó születhessen.

 Bert Hellinger szerint „Növekedni csak bűn által lehetséges.”

Pl: Az aki mindig betartja a szülei utasításait, az lélekben gyermek marad.

Az, aki mindig a másik elvárásainak megfelelően viselkedik a békesség, a szabályok vagy a környezete érdekében, akadályozza a kapcsolat növekedését és „valódiságát”. 

 A racionális elme tudatszintjén tehát különválasztva létezik a jó, a rossz, a tettes és az áldozat. A minősítéstől függően van büntetés és jutalmazás. Tudattalan vagy éppen tudatos hatalmi küzdelmek vannak. Harc az „igazságért” a jóvátételért, a győzelemért.

Szem elől tévesztve azt, hogy a győzelem egyben vereség is.

Jobb lenne a győztes – győztes viszony.

 2.    A racionális elme szintjét meghaladva

 Nagy bátorság kell ahhoz, hogy a régi hitrendszert egy újra cseréljük, ami így szólhatna: A PÁRKAPCSOLATOK NEM KIZÁRÓLAG AZÉRT VANNAK, HOGY BOLDOGGÁ TEGYENEK, HANEM SOKKAL INKÁBB AZÉRT, HOGY TUDATOSABBÁ.

 Ez arra irányítja a figyelmet, hogy az átélt sérelem hatására mi kerül az áldozat lelkében a felszínre, mit tud meg saját magáról. Ami egyébként is ott volt, csak szunnyadó állapotban, tehát nem a másik okozta.  

Ahelyett, hogy az érintett a figyelmét csak a másikon tartva, őt vádolva, vagy

tartósan önsajnálatban, bűntudatban tocsogva önmaga drámáját erősítené,  használja fel a lehetőséget arra, hogy közelebb kerüljön önmagához. 

A másik által teremtett élethelyzetek mintegy lehetőséget kínálnak, hogy megfigyelje, és képessé váljon  felülemelkedni a megszokott reakcióin, például gyakran a támadáson vagy éppen a védekezésen.

Képesnek kell annyira jelen lennie, hogy a másikban ne ellenséget lásson, hanem olyan valakit, akiről a szerepeit lehántva meglátja, hogy őt „szolgálja”.

Egy másik tudatszintről vizsgálva a tettes és az áldozat egymást kiegészítő egységgé válnak, ahol a bűntudat és a megbocsátás fogalmai már szükségtelenek. 

 3.    Ha valaki nem tud megbocsátani, vizsgáljuk meg:

 ·         Az átélt sérelemmel kapcsolatosan mit tudott meg önmagáról?

·         Mi az, aminek ellenáll? Mit nem fogad el? Mit nem akar „látni”?

·         Mi az a fájdalom (további érzések, szükségletek), ami a felszínre került a másik vétke által?

·         Figyeljük meg, hogy a kliens a most történését a múlton vagy a jövőn keresztül vizsgálja-e?

·         Figyeljük meg a gondolkodási és érzelmi mintákat. Mennyire akar „győzni”? Mennyire akar a szenvedésben maradni? Mivel azonosul? 

·         Ha a jelenlegi fájdalom – valaminek az el nem fogadása – a régmúltban gyökerezik, akkor képes-e ezt elkülöníteni, és ha van lehetőség akkor rendezni?

·         Hogyan tekint önmagára az adott szituációban? Tettesként vagy inkább áldozatként? El tudja-e fogadni, hogy a tettes és az áldozat összetartozik és  a helyzetet  inkább lehetőségként élje  meg, semmint személyes sértésnek?

·         Fölé tud e emelkedni a női férfi dualitásnak, vagy egyéb elválasztó azonosulásnak?

·         Gyakorlat haladóknak: Vizsgálja meg, hogy a  jelenlegi élethelyzetben mi az ami számít, és mi nem a halál szempontjából.

A témához csatlakozó irodalom:

Ken Wilber: A Működő Szellem rövid története, Ursus Libris kiadó 

Bert Hellinger: A forrás nem kérdi merre visz az útja, Bioenergetic  Kiadó

Eckhart Tolle. A most hatalma, Agykontroll Kft.

Magera Ildikó

Spirituális, vallási és világnézeti tényezők a párterápiában

Szilasi Zoltán

A párterápiában a spirituális, vallási és világnézeti tényezők aspektusa elengedhetetlen a kliens/ek jobb megértéséhez.

Néhány főbb vallási és világnézeti identitás bemutatásán túl, témánk szempontjából fontosabb alapfogalmak (megbocsátás, bűntudat, elégtétel, bűnhődés és büntetés, megbékülés, szeretet) életszerű megnyilatkozását kívánom még szemléltetni:

bűn fogalma – meghatározások:

–          erkölcsi előírás megszegése

–          bibliai meghatározás: céltévesztés, eltévedés

zsidó vallás az isteni parancsolatok megszegését tartja bűnnek. 

o   A házasságtörés mindenképpen az isteni parancsolatok áthágását jelenti. A vétkes és a vétlen fél megkülönböztetése vallásos feladat, melyben a rabbinikus útmutatás is mérvadó.

o   Az imádság, a megbánás és a jótékony tettek által lehetséges a bűnök bocsánata.

Alapfogalmak összehasonlítása a házasság példáján keresztül a katolikus és a protestáns hitvilágban:

  1. A bűnről

Katolikus:        A bűnöket többféle kategóriába sorolja be. Az ún. „halálos bűnöket” néha összekeverik a hét főbűnnel (kevélység, fösvénység, bujaság, harag, torkosság, irigység, restség), azonban a kettő nem ugyanaz.

                       „Égbekiáltó bűnök”: pl. homoszexualitás.

Protestáns:      Nincsenek fő bűnök, de a bűnnek vannak fokozatai: megbotlás, vétkezés, megbocsáthatatlan bűn.

A homoszexualitas bűn, de mára a nyugati protestantizmus toleranciával viszonyul hozzá, személyiségjogi törvények hatására. 

  1. házasság és a válás.

Katolikus:        A házasság szentség. A házasságtörésparáznaság vétek az „egy test” elve ellen.

Mivel a házasság felbonthatatlan, a válás kerülendő, a megbocsátás szükségszerű és erény.

Protestáns:     A házasság szövetség: A házasságtörés, paráznaság vétek a „közösség” ellen.

A válás kerülendő, paráznaság (hűtlenség, megcsalás) esetén viszont megengedett, a megbocsátás pedig a házastársi kapcsolat helyreállítását jelenti.

  1. Az elszenvedő fél megbocsátásáról:

Katolikus:        „Meg kell bocsátanom…” elvárás.

Protestáns:      Megbocsáthat, de ez opcionális. Házastársi hűtlenség esetén el is válhatnak, de meg is bocsáthat a hűtlen félnek. Jézus egyik tanításában a házasságtörőt elbocsátja, megbocsátva neki. – Megbocsáthatok, de hűtlenség esetén el is válhatok. 

  1. A vétkező emberben bűntudat jelenik meg. 

Katolikus:        A bűntudat érzése még nem oldoz fel a bűn alól. Mindez csak a kegyelmi eszközök (megbánás, gyónás, bűnbánat szentsége, feloldozás) által lehetséges.

Protestáns:      A bűntudat, a bűnbánat és bűnvallás megjelenése feloldozást jelent önmagában. Eljuthat a lelkiismereti szabadságig. A kegyelmi eszközök (bűnvallás, úrvacsora) is segíthetik ebben.

  1.  A vétket elszenvedő fél elégtételt vehet-e az őt ért sérelemért?

Katolikus:        A rossz el kell, hogy nyerje a büntetését, és lehet a büntetés végrehajtója a sérelmet szenvedett ember. A büntetés elszenvedője ezután még nyerhet rehabilitációt. Házasságtörés esetében például a megcsalt fél együtt maradhat a társával (kegyelem). 

Protestáns:      Az elégtétel az Istenre van bízva. Az ember nem Isten ostora. A házasságtörés példájában: nem kell elégtételt vennem rajtad, „Isten kezében vagy”.

  1.  A bűnös bűnhődéséről.

Katolikus:        A bűnösnek mindenképpen bűnhődnie kell. A megcsalt házasfél is érezheti, hogy neki is kell bűnhődnie, mert biztosan nem volt elég jó férj/feleség, hogy megcsalták. 

Protestáns:      Nem feltétlenül e világban kell megbűnhődni, sőt, lehet, hogy sehol sem kell megbűnhődni, hiszen Krisztus elhordozta a bűneinket és annak büntetését is.

  1. büntetés formája.

Katolikus:        Egyértelmű: a rossznak el kell nyernie büntetését.

Protestáns:      Isteni szuverenitás a büntetés. A tartalma kapcsolódhat a bűnhöz, beilleszkedhet a rendszerbe, lehet benne megoldási mozzanat, valamilyen progresszív elem. 

  1.  A megbékülés szükségessége:      

A katolikus és a protestáns nézet azonos. Azt jelenti, hogy élővé, működőképessé teszik a kapcsolatot. Keresik a megoldásokat. Kompromisszumokat kötnek. 

  1.  A szeretet forrása.

A katolikus és a protestáns nézet azonos. A szeretet nem bennünk van, hanem kapjuk. A szeretet forrása felett nem rendelkezünk. Istentől kapjuk. A hívő keresztény család tagjai ezért a kapcsolatuk szeretettel megerősítése érdekében Istenhez fordulnak és a hitükön keresztül erősítik meg a szeretetüket.

A buddhizmus nem ismeri a bűnt, mint vallási fogalmat, helyette a buddhisták az ok-okozat viszonyát, vagyis a karmát használják. 

Lásd a tovább a Bűn, bűntudat, megbocsátás folytatás című írást!

Egy jó hozzászólás jó lenne