Bűn, bűntudat megbocsátás – folytatás

Elakadás a terápiában, mert valaki nem tud megbocsátani

A Magyar Családterápiás Egyesület  Vándorgyűlésén megtartott műhely anyagának összefoglalása    

Keszthely  2013. április 5.

A műhelyt vezették: 

dr. Bojti István

Magera Ildikó

Szilasi Zoltán

Tartalom:

–       Tudatszint váltás

–       Spirituális, vallási és világnézeti tényezők a párterápiában

–       Néhány további szempont az erkölcsi konfliktusok feldolgozásához

Az előző írás folytatása:

A buddhizmus nem ismeri a bűnt, mint vallási fogalmat, helyette a buddhisták az ok-okozat viszonyát, vagyis a karmát használják. 

o   A buddhizmus etikai rendszerének alapja a Gautama Sziddhárta követői által elfogadott öt tilalom, amely a Nemes nyolcrétű ösvény értelmezéséből következik:

1.           Ne ölj

2.           Ne lopj

3.           Ne kövess el házasságtörést

4.           Ne hazudj

5.           Ne fogyassz részegítő italokat

 A házassági kapcsolatot a buddhizmus alapvetően a felek magánügyének, a világi élet részének tekinti, és abba a vallás oldaláról kevéssé kíván beavatkozni. 

Házassági válság esetén javasolja a feleknek a problémák egymás iránti együttérzés és megértés szellemében történő megközelítését és azt, hogy tegyenek erőfeszítést a vallás által tanított erkölcsi elvek, szabályok betartására. Teszi mindezt abból a tapasztalatból kiindulva, hogy a válságos magánélet és az erkölcsi szabályok áthágása a szellemi fejlődésben is erős akadályt képezhet.

Az együttérzés és felebaráti szeretet szellemében támogatja az egymás hibáit megbocsátó, a szeretet előtérbe állító házastársi attitűdöt, ugyanakkor fontosnak tartja a problémák nyílt feltárását, egymással való őszinte megbeszélését is, hiszen enélkül nem lehetséges a másik fél mély megértése.

A házasságot, két ember szövetségét és különösen közös gyermekek esetén a család egyben tartását a buddhizmus is fontos értéknek tartja. Másfelől a házasságot világi jelenségként értelmezi, amely minden más anyagi vagy társas képződményhez hasonlóan alá van vetve a változás és elmúlás törvényeinek. Ezért ha egy kapcsolat annyira kiüresedett vagy megromlott, hogy a felek nem hajlandók vagy nem képesek vállalni a további együttélést, a buddhizmus tiszteletben tartja az emberek alapvető egyéni szabadságát és felelősségét saját életükért, és nem törekszik a kapcsolat minden áron való megőrzésére. 

Amennyiben a felek a vallás ajánlása ellenére nem képesek egymásnak szeretetben megbocsátani és a válás mellett döntenek, a buddhista lelki vezető tiszteletben tartja az ilyen döntéseket is, és ebben az esetben abban igyekszik segíteni, hogy az elválás békében, minél kevesebb lelki sérülés okozásával menjen végbe.” (Lílávadzsra Dr. Pressing Lajos)

Az iszlám vallásban a „bűn” minden olyan cselekedet, amely Allah azaz Isten akarata ellen irányul. 

o     Az iszlám szerint a bűn mindig cselekedet és nem tudatállapot.

o     Az iszlám a bűn több fokozatát ismeri: hibák, erkölcstelenség, vétek, gonoszság és romlottság, többistenhit.

o     A fő bűnök száma nem pontosított (70?).

o     A súlyos bűnöket az iszlám országokban általában bűncselekménynek tekintik, és mint ilyenek, jogi elbírálás alá esnek (mint például gyilkosság, lopás, házasságtörés, az iszlám megtagadása. 

o     A házasságtörés ha bizonyítottan megtörténik, a válást nem lehet elkerülni. (Hanafi Abdulrazzeq imám) 

o     A többi bűn megtorlását általában Allahra hagyják (mint például hazugság, arrogancia, képmutatás).

o     A Korán szerint az egyetlen lehetőség a bűnök bocsánatára és az Allah-hoz való visszatérésre az őszinte megbánás („tawbah”), amely szó szerinti fordításban „visszatérést” jelent.

Ateista világnézet:

Rousseau-nál jelenik meg először, hogy nincsen áteredő bűn – vagyis a bűn többé nem szubjektív, hanem objektív kategória – azaz közmegegyezésre (s nem az Istennel való megegyezésre) épülő jogi kategória.

A felvilágosodás után megjelent az a felfogása miszerint az ember eredendően jó, a környezete miatt válik bűnössé vagy bűnözővé.

Az ateista értelmezés különbséget tesz a vallási bűn és az erkölcsi elvbe ütköző bűn között. 

A legtöbb ateista azt tartja, hogy az erkölcsi törvények nem isteni eredetűek, hanem vagy az emberek belső tulajdonságaiból, vagy pedig társadalmi elvárásokból származnak.

Az ateisták, ha valaki megsérti az erkölcsi törvények előírásait a „bűnös” kifejezést helyett használhatják a „rossz” vagy „etikátlan” jelzőt, mivel ezek mentesek a vallási felhangoktól. 

 Az integrációra való törekvés élettámogató funkciója

bűnértelmezés felhívja a figyelmet az embernek a tudatalatti iránti felelősségére is: első pillanatra idegennek tűnik a gondolat, hogy a „rossz”, „erkölcstelen”, „borzalmas”, „idegen” tudatalatti tartalmak olyan értelemben konstruktívak is lehetnek, hogy azokat nem kell önmagától izoláltnak tekinteni, hanem vállalhatók és vállalni is kell. Aki önmagát és a tudatalattiját ily módon valamelyest reálisan képes érzékelni, az képes lesz arra is, hogy mind a felelősséget mind a bűnt önmagához tartozóként kezelje. Ez teszi lehetővé, hogy az ilyen „borzalmasságait” ne kifelé, másokra projiciálja.

Az ilyen értelemben jelentkező bűn-képesség egyben a megbocsátásra és a megbocsátás elfogadására való fokozottabb készségben is megnyilvánul. 

Csak akkor válhatunk valóságos emberekké, ha ezt a két képességet – a bűnbe-bonyolódást és a megbocsátás adására és elfogadására való készséget – magunkban érzékelni tudjuk.

„Úgy kellene a bűnről beszélni és azt értelmezni, hogy az a látszólagos ellentmondás, amely az életlétünkből és az életben maradás követelményétől elválaszthatatlan, vagyis a „bűnössé válás ténye” és a vallás és etika megkövetelte igények között feszülni látszik, az élet beteljesülését tudja szolgálni és ne az élet beszűküléséhez vezessen.” (Prof. Dr. Hézser Gábor)

Kapcsolódó irodalom:

Dr. Török István: Etika, Free University Press

H. Chadwick – G.R. Evans: A keresztény világ atlasza, Helikon Kiadó

Dr. Peter B. Clarke: A világ vallásai – Az élő hit megértése, Panoráma Kiadó

 Összeállította: Szilasi Zoltán, pasztoralpszichológiai lelkigondozó, főiskolai oktató, lelkész

Néhány további szempont az erkölcsi konfliktusok feldolgozásához

dr. Bojti István

1.    Majd az idő megoldja: szőnyeg alá söprés, elévülés, elfelejtés, elfojtás. Az életben valószínűleg ez a leggyakoribb, pláne, ha a terápiára nem kerülő eseteket is tekintjük. Ne legyünk finnyásak, hatékony módszer, élhető vele az élet. De ha nem! Akkor lássuk a többit:

 2.    Egymás jobb megértése: mit érez a sértő és a sértett fél. A sértett is értse a sértő lelkivilágát, legyen lehetősége kifejezni az érzéseit – a sértő értse meg az általa okozott fájdalmat.  Ez nagyon fontos kiindulópont. 

 3.    Előnye lehet a nem megbocsátásnak. Tudattalan, vagy legalábbis nem nyilvános előnyt realizálhat a sértett fél azzal, hogy nem bocsát meg:  ennek a nyeresége a hatalmi pozíció, a bármikor bevethető zsarolási potenciál. Az önismeret fájdalmas munkájától megkímél. Emellett nyilván nem mehetünk el szótlanul a terápiában. 

 4.    Előnye lehet a bűntudat megtartásának. A sértett fél bűntudata is biztosíthat egy nyereséget, mert például elháríthatja általa az igazi intimitás megteremtését.

5.    Az elhárító mechanizmusok oldaláról: a fejlett elhárító mechanizmusok működtetésével jobb helyzetbe lehet kerülni, mint előtte voltak. 

 a.    adaptálás – eredményes alkalmazkodás a fennálló helyzethez

b.    elővételezés  (anticipáció) – mit fog a jövőben másként csinálni? Tanulságok. 

c.    probléma megoldás – eddigi próbálkozások; mi vált be?

d.    elnyomás (szupresszió) – tudatosan nem gondol rá, nem provokálható

e.    altruizmus – szeretet vezérelte megbocsátás

 6.    Kontextuális terápia szemlélete (Böszörményi Nagy Iván). A kapcsolati főkönyv fogalmi keretében is lehet értelmezni a fájdalom/kár okozását. Ebben a rendszerben a főkönyv egyensúlya felborult. A korrekció a mérleg kiegyensúlyozását jelenti: az egyik serpenyőbe többet tenni, vagy a másikból elvenni. Terápiában nem csak a kliensek egyezkedhetnek e tekintetben, hanem a terapeutáknak is lehet adott esetben lehetőségük arra, hogy valakinek az erőfeszítéseit tudatosan elismerjék. 

 7.    Narratív pszichológia: a szenvedést néha az uralkodó társadalmi narratíváknak való meg nem felelés okozza. Ezeket a domináns narratívákat meg lehet próbálni dekonstruálni. Externalizálni lehet például a házasságtörés miatti bűntudatot/meg nem bocsátást. Főleg egyéni terápiás helyzetben jön szóba, mert a család/párterápiás közegben a szenvedő fél fájdalmát érvénytelenítheti. 

 8.    A  téma alkalmas arra, hogy művészeti alkotásokra is asszociáljunk. Például Polanski a Halál és a lányka c. film a kínvallatást végző orvos és az áldozata viszonyát ábrázolja, amikor már a kocka fordul, és a vallató orvos kerül kiszolgáltatott helyzetbe. A filmben a bűn elismerése jelenti a fordulópontot. 

 9.    R. D. Enright kutatásai alapján a megbocsátás stílusait rendszerbe foglalta, és ez a témának nagyon praktikus keretét adja a terápiás gyakorlatban is. 

 a.    Bosszúvágyó – előbb megfizet

b.    Jóvátételhez köti

c.    A fontos emberek elvárják, hogy megbocsásson

d.    Az erkölcs, a vallása elvárja, hogy megbocsásson

e.    A közösségi harmónia helyreállítása érdekében elhatározza, hogy megbocsát

f.     az egész világra irányuló szeretet motiválta megbékélés

 10.  Chapman & Thomas: a bocsánatkérés 5 nyelve

a.    Sajnálom. Fáj, bánt amit tettem

b.    Hibáztam. Beismerés, felelősségvállalás

c.    Jóvátétel. Kárpótlás

d.    Megbánás. Változtatni fog a viselkedésén.

e.    Bocsánatkérés. A sértett kezébe teszi a döntést. 

Egy jó hozzászólás jó lenne