A hiperaktivitás

Az utóbbi években nagyon gyakran halljuk az utcán, ismerősöktől, vagy akár pedagógusoktól, hogy „ez a gyermek hiperaktív!”. Az igazság azonban az, hogy a valódi hiperaktivitás előfordulási gyakorisága ettől sokkal kevesebb, néhány %. Mára mintegy gyűjtőfogalommá vélt ez az elnevezés, amellyel rendszerint a nehezen kezelhető gyerekeket illetik. 

A gyerekek kezelhetetlenségének, magatartási problémáinak hátterében azonban számos egyéb ok is állhat (ld. A gyermekkori magatartási problémák c. írást). 

A hiperaktivitás (orvosi elnevezése: ADHD) 3 fő tünetcsoportból álló tünetegyüttes:

  • túlmozgásosság
  • figyelemzavar
  • impulzivitás

Ezek a tünetek különböző súlyossággal jelentkezhetnek. A hiperaktivitást leggyakrabban 7 éves kor körül (iskola első osztály) diagnosztizáljuk, de már óvodáskorban, sőt kisgyermekkorban is észlelhetőek az előjelek, tünetek.

A hiperaktivitás veleszületett biológiai állapot, ezért „nem kinőhető”. A tünetek intenzitása azonban az életkor előrehaladtával csökkenhet, és a megfelelő kezelés, terápia (pl. viselkedésterápia, SZIT terápia stb.) nagyon sokat tehet azért, hogy a másodlagos nehézségek, pl. tanulási problémák, kudarcélmények, negatív önértékelés ne alakuljanak ki. A terápia része a szülők tájékoztatása és felkészítése a nehéz helyzetek megoldására.

A hiperaktív gyerekek általában jó képességűek, barátkozóak és kreatívak. Számos jó tulajdonsággal rendelkeznek. Megfelelő és korai segítséggel elősegíthetjük, hogy ezek a gyerekek pozitív tulajdonságaikat tudják kibontakoztatni, és ne egy negatív viselkedési spirál alakuljon ki.

Egy jó hozzászólás jó lenne