Okos ez a gyerek

Tehát szigorúbban kell fogni. Rá kell kényszeríteni, hogy többet tanuljon. 

Tényleg ilyen egyszerű?

A gyermek azért nem tanul, mert valami miatt nem éri meg neki. A lehetséges okok közül két nagyon gyakorit szeretnék kiemelni. 

Ennyire képes

Az egyik ilyen ok az, hogy a gyermek mégsem olyan okos, mint gondolják a szülei. Kisiskolás korban a jó magaviseletű elég szorgalmas gyermek könnyen megfelel az iskolai követelményeknek. A családi együtt tanulás is hatékony. A lényeglátás, az elvont gondolkozás képessége, nagyobb mennyiségű ismeret megjegyzése felső tagozatban és különösen a középiskolában kezd követelménnyé válni. A szerényebb képességű gyermek azt tapasztalja meg, hogy ő fáradságosan tanul, mégsem kap jó jegyet, lemarad a többiektől, a szülei elégedetlenek vele. Elmegy a kedve a tanulástól. Hiszen miért tanuljon? Úgysem megy. A szülő pedig azt látja, hogy a korábban okos gyermeke rossz jegyeket kap és nem tanul. Arra következtet, hogy a gyerek lusta. Pedig itt nem a lustaság a lényeg, hanem a gyermek ennyire képes.

Lusta

A nem tanulás másik lehetséges okát illetően abból induljunk ki, hogy tanulni nehéz. Egy helyben kell ülni, figyelni kell, közben olyan kellemes élvezetekről, mint tv nézés, számítógépezés le kell mondani. Ezért a lemondásért és a kemény munkáért milyen jutalmat kap a gyermek? Például azt, hogy majd valamikor később egy dolgozat nem kettes lesz, hanem hármas. Elég vékonyka jutalom. Logikus lehet az a döntése, hogy ő nem vesződik a fáradságos tanulással, hadd jöjjön inkább a számítógép, a kettes dolgozattal meg majd lesz valamikor valami. A szülő pedig azt látja, hogy az ő okos gyermeke lusta tanulni. Pedig itt sem a lustaság a lényeg. Ez a gyermek azt nem tanulta meg, hogy a rövidtávú élvezeteinket elég gyakran fel kell áldoznunk a hosszútávú céljaink érdekében. Az élvezetek elhalasztása pedig lelkierőt igényel. Ez az erő hiányzik a példabeli gyermekünkből. A szülők felelőssége az, hogy a gyermekükben ezt a képességet kifejlesszék. A gyermek életkorának megfelelő feladatok kijelölése, a szeretetteljes, de következetes számonkérés nagyon fontos. A szülők e téren a legtöbbet az elkényeztetéssel ártanak a saját gyermeküknek. 

Honnan tudhatja meg egy szülő, hogy a gyermeke azért nem tanul, mert többre nem képes, vagy pedig azért, mert inkább a könnyebb utat választja?

A szülőnek is tanulnia kell. 

Meg kell figyelnünk a gyermeküket. Ez sem könnyű. Ezt pedig a szülőnek kell megtanulnia. 

Hogy ne a már megszokott véleményeinket ismételgessük, hogy ne automatikusan a saját szüleink véleményét visszhangozzuk most, egy generációval később.

Egy jó hozzászólás jó lenne