Az alkoholizmus

A következőkben először az alkoholizmus biológiai, családi, munkahelyi következményeivel és az alkoholista játszmával foglalkozunk, majd ezt követően a kezelés lehetőségeit vesszük számba. Kiemelten foglalkozunk a szenvedélybeteg környezetében élő családtagok, munkatársak, valamint laikus segítő szándékú emberek lehetőségeivel. 

 Ki alkoholista?

 Gyakorlati szempontból jól használhatónak tartom azt a meghatározást, hogy az az ember tekinthető alkoholbetegnek, akinek más személyekkel való kapcsolatában problémát okoz az italfogyasztása. 

A betegségnek sokféle súlyossági foka van. Aszerint értékeljük a betegség súlyosságát, hogy mennyire károsodott a személyisége, milyen állapotban van a szervezete biológiailag, milyen a viszonya más emberekhez, különösen a családtagjaihoz, mennyit romlott a társadalmi helyzete, jövedelmi viszonyai.

 Az alkohol hatása a szervezetre

               Az alkohol biológiai hatásait két csoportra osztjuk, eszerint megkülönböztetjük az alkoholfogyasztás akut hatását és a krónikus alkoholizálás következményeit. Az akut alkoholmérgezés azaz a részegség tünetei jól ismertek. A krónikus italozás személyiségváltozáshoz vezet. Gyakori az ingerlékenység, agresszivitás is felléphet, gyanakvás, ítélőképesség romlása, esetleg üldöztetéses gondolatok, féltékenység, elbutulás. Orvosként jellemzőnek találom azt, hogy az alkoholista beteg lehetőleg kerüli az orvost, ha van is problémája, önmaga előtt is letagadja. Ennek az az oka, hogy a stressztűrő képessége nagyon alacsony, így a vizsgálat stresszét is igyekszik elkerülni. Súlyos esetben hallucinálás, látászavar, epilepsziás görcsök, járásképtelenség lép fel. Az alkohol nem csak idegrendszeri károsodást okoz, hanem csaknem minden más szervet is károsít. Kiemeljük ezek közül is a májat. Az alkoholos májzsugorodás az alkoholista betegek gyakori haláloka. Szintén gyakori az öngyilkosság és a balesetek előfordulása is.

 Az alkoholista és a családja

 Közismert körülmény, hogy egy szenvedélybeteg családja milyen lelki, gazdasági, társadalmi, szociális megrázkódtatásokon megy keresztül, valamint az, hogy mennyire hátrányosan befolyásolja a szülői alkoholizmus a gyermekek fejlődését. Figyelmünket itt inkább a család egészére, mint rendszerre kívánom irányítani, mert erről az oldalról a terápiás beavatkozásnak is tere nyílik. 

A rendszerszemléletű gondolkodásban a betegségtünetet, esetünkben az alkoholizálást a családtagok közötti kapcsolat zavarával együtt próbáljuk megérteni. Nem a felelősség megállapítása a lényeg. Egy családban sok minden miatt alakulhat ki probléma: pl. egy fiatal házaspárnak nem sikerül a szüleiktől leválniuk, vagy a házaspárok egymással versengenek, ki hordja a kalapot, vagy valaki elégedetlen a házastársával, vagy félnek az öregedéstől, a gyermekek kirepülésétől – és még így sorolhatnám oldalakon át a lehetséges feszültségforrásokat. Ezeket a feladatokat a családok általában sikeresen oldják meg, de nem mindig. Nincs rá válasz, hogy ezekből a problémákból hogyan következhet némely esetben az alkoholizálás, de a problémák megoldása nélkül nem sok remény van az alkohol elleni küzdelemre. 

 Mindent a szőnyeg alá lehet söpörni. 

Az évek során az italozás előtérbe kerül, egyre inkább csak ekörül kezd a család élete forogni, az eredeti konfliktus elhalványul. Mindenki alkalmazkodik viselkedésével a szenvedélybeteg családtaghoz és egymáshoz. Kialakul az alkoholista játszma a jellegzetes szereplőkkel, rejtett nyereségekkel. 

Így tekintve az alkoholizmusra, ez tulajdonképpen a család nem megfelelő probléma megoldó képességének a jele. A probléma lényege nem is az alkoholizmus, hanem amit elfed. 

 A terápiában a családtagok egymás közötti kommunikációjának színvonalát kell javítaniuk, át kell gondolniuk a saját maguk alkotta szabályaikat, el kell dönteniük, hogy azokon mit kellene megváltoztatniuk. Tisztázniuk kell, hogy kinek mihez van joga, mi a kötelessége, az alkoholizmust megelőző eredeti problémával mit tudnak kezdeni, és így tovább – csupa olyan téma, ami a családtagok közötti kapcsolatot érinti. 

A rendszerszemléletű gondolkodásnak fő haszna, hogy egyértelművé teszi: 

nem elég az alkoholbeteget egyedül kezelni – például elvonókúrára elküldeni, majd azt várni, hogy gyógyultan visszakapja a család és minden rendben lesz. Ha tényleg gyógyultan jönne haza a beteg a kórházi kezelésből, otthon nagy zavar támadna: a változatlanul maradt szenvedélybetegségre jellemző családi körülmények ki fogják kényszeríteni a visszaesést.

 Az alkoholista és a munkahelye

            Az ittas dolgozót haza kell küldeni, mert feladatát nem tudja megfelelő színvonalon ellátni, valamint balesetveszélyt jelent magára és munkatársaira nézve. A munkahelyén nem ittas, de munkaidőn kívül rendszeresen alkoholt fogyasztó beteg sem ideális munkaerő. A másnaposság, az alkoholizálással összefüggő megbetegedések, balesetek, sokasodó magánéleti, anyagi problémái elvonhatják a figyelmét a munkájától, csökken a megbízhatósága, elkötelezettsége. 

Egy jó hozzászólás jó lenne