A kisgyermekkori széklet visszatartás

Gyermekpszichológusi rendelőmet gyakran keresik fel a szülők óvodáskorú (vagy kisebb) gyermekük kakilási nehézségei miatt. A tünetek leggyakrabban pszichés eredetűek, de első lépésként mindenképpen szükséges egy orvosi kivizsgálás (házi gyermekorvos, gasztroenterológus) a szervi okok kizárása érdekében. 

A visszatartás kialakulhat erőltetett, türelmetlen szobatisztaságra szoktatás következményeként is, vagy az egyébként is székrekedésre hajlamos gyerekek esetében egy fájdalmas kakilást, mint rossz élményt követően.

A tapasztalatok szerint, amikor a gyermek visszatartja a székletét, az egész család figyelme, aggódása a gyermek tünete felé fordul. A szülők gyakran figyelmeztetik a gyereket, hogy menjen wc-re, esetleg hosszabb ideig ott ültetik, naponta gyakran emlegetik, hogy jó lenne, ha már kakilna. Hashajtókat alkalmaznak, orvoshoz viszik, esetleg beöntést kap stb. Az egész család (akár még a nagyszülők is) „rágörcsöl” a kakilásra. Ebben a feszült, szorongással, elvárásokkal teli légkörben a gyermeknek nehezére esik „ellazulnia”, ami fontos lenne a széklet „elengedéséhez”. 

A szülők számára ilyenkor a legfontosabb tanács az, hogy próbáljanak megnyugodni, és olyan légkört teremteni a gyermek számára, amelyben fel tud oldódni. 

Ezekben az esetekben kulcsfontosságú a szülők viselkedése és reakciója a gyermek tünetére, mert ez határozza meg, hogy a probléma átmeneti lesz-e, vagy hosszabb időre állandósul.

Ha a problémák néhány héten belül nem rendeződnek, akkor érdemes szakemberhez fordulni, aki a szülőkkel és a gyermekkel is foglalkozva segít a tünet megszűnésében.

Kulcsfogalmak: szobatisztaság, visszatartás, kakilási nehézség, obstipáció

Egy jó hozzászólás jó lenne